Nagyjából erre az évtizedre esik az első generációs cégalapítók zömének stafétaátadása. Olyan embereknek kell megválniuk a cégüktől, akik egyek az alkotásukkal, akik nélkül a cég nem életképes. A generációváltás éppen ezért nagyon problémás. A céget sem átadni, sem jó áron eladni nem lehetséges, ameddig a cég működése egy személytől függ.

De ezt három tényező elrendezésével megnyugtatóan meg lehet oldani. Profi, önjáró, az alapító jelenléte nélkül is működőképes céget kell építeni. A családi tabutémákat őszintén fel kell tárni, az érzelmeket, akaratokat tisztázni kell egymás között. A cég értékrendjét közösen meg kell fogalmazni, és megállapodni az értékalapok megőrzésében.

A vagyon sorsának, az örökösök megnyugtató elrendezésének és a jó utód megtalálásának persze prioritása van!

Nem ördögtől való feladatok ezek. Megéri megcsinálni azért, hogy nemzedékek éljenek meg abból, amit az alapító megalkotott. Álljunk neki időben!